Így hatott a karantén a stílusunkra
Ha már az egész életünk fenekestül felfordult, miért pont ez a terület maradna ki?
Közép-Európában élve, a rendszerváltás környékén születve nem történt még ilyen hirtelen változás az életemben, legalábbis olyasmi nem, ami egyszerre mindenki másra is hatott. Két hónapig bezárva éltünk és még ha a legoptimistább jóslatokra hagyatkozunk is, akkor sem térünk vissza egyhamar régi, fizikai kontaktustól hemzsegő életünkhöz. Ez a furcsa helyzet pedig akkor is hatással van ránk, ha magával a betegséggel nem találkozunk személyesen. Hat a társas kapcsolatainkra, arra ahogy dolgozunk és ahogy a szabadidőnket töltjük, de biztosan lesznek olyan hatásai is, amik majd csak később tudatosulnak.
Két hónap bezártság után azt látom, hogy a stílusomat máris megváltoztatta a helyzet. A legnyilvánvalóbb ezek közül az, hogy sokkal kényelmesebb lettem: gumis derekú nadrágokban, puha anyagokban és egyszerűbb, monokróm párosításokban kerestem vigaszt. De ha sok időt töltesz kényelmes ruhákban, akkor elég nehezen akaródzik csini, de túlzottan feszülős darabokba bújni, amikor elhagyod végre a lakást. Nagyobb figyelmet fordítok az anyagokra is, a modal és a tencel nagy kedvenc. Előbbi egy nagyon moden, 100%-ig természetes, antibakteriális és környezetkímélő módszerekkel létrehozott anyag. Makkfából kinyert cellulózból készül, magas a nedvszívó képessége, de gyorsan is szárad. Sok mosás után sem bolyholódik, elegánsan fénylik, és szuper puha tapintású! A Tencel pedig egy levédett lyocell anyag, mely eukaliptusz fából készül és jó pamut-alternatíva. Zárt rendszerben, az előállítás közben használt anyagok újrahasznosításával készül, ráadásul a pamut előállításánál kevesebb területet és kevesebb vizet igényel, miközben maga az anyag puhább, mégis erősebb a pamutnál, kevésbé gyűrődik és ritkábban is kell mosni.
A fokozott (bűnös!) Instagram-pörgetésnek köszönhetően pedig azt látom, hogy másoknál is paradigmaváltás van. Az utóbbi tíz évben a sportruházat változásán volt a sor, nőtt a választék színekben és szabásokban is, nem muszáj már feltétlen neonszínű topot és alacsonyderekú, lépten-nyomon lecsúszó leggings-et vennünk. Az utcai trendek hatnak a sportruházatra és fordítva is, a kedvenc futócipőnk és kosaras nadrágunk alighanem többet vegyül a szoknyáinkkal és blézereinkkel, mint a futópaddal és kosárlabdával.
Én pedig úgy látom, hogy a következő megújuló terület a home és night wear. Régebben kevésbé tartottam fontosnak, hogy nézek ki otthon, és hát a kínálat sem volt éppen túl izgalmas (bézs szürkével, hozzád beszélek), de ez az otthon töltött órák számának hirtelen megugrásával központi téma lett. Olyan pizsire vágyom, amiben leugorhatok a boltba tejet venni, olyan nadrágra, amiben egész nap és valljuk be, egész éjjel is kényelmesen vagyok és dzsekit fölé kanyarintva kiülhetek egy teraszra kávézni. És ha az otthoni ruhatáram többé nem csak annyi, hogy „minden ami, már túl bolyhos, kinyúlt, foltos az utcára”, akkor olyan darabokat akarok, amiktől nem halok bele az unalomba, ha rájuk nézek. Mossák szépen el a határt utcai és otthoni között!
Már pre-karantén is imádtam az óriás, gyerekpizsamát idéző gallérokat, a puffos, hálóinges ujjszabást vagy a régimódi alsóneműket idéző megkötőket, de most még szélesebbre tárom előttük karjaimat.
Stílusról és karanténról beszélve pedig van annál pozitívabb tanulság, minthogy inspirált az izoláció?
Szerző: Virág Zsófi