Elmentem az űrbe! – Filmajánló
Akár szezonális depresszió, politikai kérdések, magánéleti problémák, a Covid19 aktuális adatai, vagy a klímakatasztrófa (talán mindezek) aggasztanak épp, közös bennük, hogy legszívesebben sírva futnánk ki a világból, ilyenkor lehet kevésbé drámai megoldás megnézni egy jó sci-fit. Jól esik néha egy kis perspektavíváltás, ha képzeletben eltávolodunk a saját bolygónktól, utána remélhetőleg új gondolatokkal és szemlélettel nézünk majd a Földre. Ha meg nem, akkor legalább fejben kicsekkoltunk két órára. És hát a műfaj szinte kötelező velejárója hogy a végén azt érezzük, mégiscsak jó nekünk a Föld.
1. Csillagok között (Interstellar 2014)
Christopher Nolan csodaszép filmje mondjuk nem biztos, hogy enyhít a klímaszorongásodon, hiszen egy haldokló Föld képét vetíti előre, ahol éhezés és borzalmas szélviharok pusztítanak. Mégis, a féreglyukon át utazó űrhajósok másik bolygó után kutató missziója, az időutazás, na meg az érzelmi turbulenciák bőven elterelik a figyelmedet az ottani és itteni Földről egyaránt. Az én kedvencem az egész filmben az a bolygó, aminek teljes felszínét víz borítja, de a gravitáció sokkal magasabb, mint a Földé, így az idő lassabban mozog, a hullámok meg óriásira nőnek.
2. Solaris (1972, 2002)
Két jó filmes feldolgozása is létezik Staniskaw Lem azonos című könyvének, az 1972-es szovjet változatot Andrej Tarkovszkj, a 2002-es amerikait pedig Steven Soderbergh rendezte, mindkettőt érdemes megnézni. Történetük úgy szól, hogy Dr. Kelvin, pszichológus a Solaris bolygó körül keringő űrállomásra érkezik, miután az idegen bolygóval kommunikálni próbáló legénység furcsa dolgokat kezd tapasztalni. Néhányan öngyilkosok lesznek, mások megőrültek. Kelvin pedig hamarosan tíz éve elhuny felesége mellett ébred hálófülkéjében... Ennél többet nem is kell tudni elöljáróban. Csak talán még azt, hogy ez a lassú folyású pszichológiai thriller szuperizgalmas kérdéseket vet fel párkapcsolatról és arról, mennyi pusztán kommunikációs kihívással kellene megküzdenünk, ha földönkívüli lénnyel találnánk szembe magunkat.
3. Mentőexpedíció (The Martian 2015)
Listánk talán legföldhözragadtabb darabja Mark Watney (Matt Damon), botanikus asztronautáról szól, aki egy csúnya földönkívüli vihar következtében egyedül marad a nagyon ellenséges Marson és mindenek előtt valahogyan életben kell maradnia, ha még egyszer szeretne a Földön sétálni. A film nagyban hagyatkozik Damon cinikus és szórakoztató szóló játékára, miközben hátborzongatóan könnyű elképzelni, hogy valami hasonló történjen az elkövetkező évtizedekben. De leginkább: a Marssal összehasonlítva extra mennyországszerűnek tűnik a mi Földünk.
4. Hold (Moon 2009)
A Földhöz legközelebb eső égitest, a Hold is tud épp olyan sötét és rosszindulatú lenni, mint bármelyik sci-fi bármelyik távoli és rosszindulatú bolygója. Talán pont azért, mert nagyonis földi indokok mozgatják a szálakat ebben a fojtogató űr-thrillerben. Sam Rockwell magányos, hároméves küldetése végéhez közeledik a Holdon, ahol héliumot bányászik a Föld számára. Egyetlen társa a Kevin Spacey creepy hangján beszélő mesterséges értelem és a videóüzenetek, melyek feleségétől érkeznek néha. Egy furcsa balaeset következtében azonban kételkedni kezd épelműjűségében, majd lassan teljes valóságában is. Az a legérdekesebb ebben a filmben, hogy a magány egy olyan árnyalatát és mélységét képes bemutatni, ami teljesen újszerű, és azóta is annak hat.
5. Felettünk a Föld (Another Earth 2011)
Ez az alacsony költségvetésű, független film az egyik legjobb példa arra, hogy nem feltétlen kell tüzijáték látványosságúnak lennie egy sci-finek, sokkal fontosabb az eredeti ötlet. Az pedig megvan ebben az egyszerű és nagyszerű történetben, még ha valójában csak egy icipici része játszódik is egy másik bolygón és hát az is a Föld… Azért került fel mégis a listára, mert kevesen ismerik, annak ellenére, hogy mennyire szuper. A sztori a következő: a Földdel megegyező ikerbolygó tűnik fel az égen, a felfedezés éjszakáján pedig egy ambiciózus, fiatal egyetemista és egy elismert zenész élete tragikusan összefonódik. Nem túl tudományos, ám annál inkább filozofikus gondolatkísérlet a film, könnyű belefeledkezni lassú, meditatív sodrásába.
+1 Gravitáció (Gravity 2013)
Néha pedig nem is kell más bolygóra utaznunk, ahhoz, hogy új színben lássuk a dolgokat. Lehetne ez a tételmondata Alfonso Cuarón hiperlátványos űrfilmjének, mely két olyan űrhajósról szól, akik egy rutinnak tűnő műholdjavítás közben a nyílt űrbe sodródnak, amit valahogy túl kéne élniük és persze épségben visszajutniuk a Földre. A nyílt űrben való tehetetlenül sodródás pedig, egészen eddig a filmig nem tudtuk, talán a legfélelmetesebb, a kanapéról nézve is szívszorongató élmény. Summa summárum, elég csak egy kicsit eltávolodnunk a légkörtől, hogy visítva akarjunk visszamenekülni a tökéletlenségében tökéletes, Föld nevű bolygóra.
Szerző: Virág Zsófi