#DAIGEMUSE // RIEDERAUER DÓRA

Otthonkeresés anyagban, térben és ruhában

A 2020 tavasz-nyári Rocaille névre keresztelt kapszulakollekció a leisurewear kényelmes, puha és fenntartható anyagait ötvözi a rokokó libbenő, frivol alsóneműinek stílusával. Az otthon és utcán egyaránt viselhető darabok légiesek, intimitást ébresztenek, melyek a kampányképek atmoszférájában is megjelennek. A DAIGE múzsájával, a kollekció modelljével Riederauer Dórával beszélgettünk munkásságáról és terveiről.

A DAIGE 2020-as tavaszi kollekciójának fotózásán modellként is megjelensz, de az installációban feltűnik az általad tervezett gyapjúhinta is. Mesélj nekünk egy kicsit a Babaswings-ről! Hogy születtek ezek a funkcionális darabok? Hogy képzeled el őket egy modern lakásban?

A BABA mögött sok évnyi research bújik meg ami leginkább az amszterdami egyetemi éveim alatt érlelődött meg. Természetesen a fő inspiráció forrás az volt, hogy a gyerekkoromat vidéken töltöttem és ott a gyapjúnemezelés, illetve a szövés a mai napig tradícionális kézműves elfoglaltságok. Sokat foglalkoztunk mi is ezzel édesanyámmal. Az otthontól való távollétem és a térrel kapcsolatos tanulmányaim indították be a fantáziám a honvágy érzés térbeli kezelésével kapcsolatban. A gyapjú, mint anyag, egyébként terápiás hatású, hiszen nem csak a tapintást, de a szaglást is serkenti és ezáltal koncentrációt és kötődést idéz elő. Ezeket egybekötve az én kutatásom az otthonérzet teremtésére fókuszált és arra, hogy egy olyan elemet alkossak, ami szelíden invitál arra, hogy egy pillanatra megállítsd az időt és belemerülj a gondolataidba, netán felidézd az emlékeid és azáltal nem csak a tested, de a lelked is kényelembe helyezhesd. Egy modern lakás, ami már alapjában véve otthonosra lett tervezve kérdéses lehet, hiszen a hinta egy afféle pótló funkcióval rendelkezik: otthont teremt egy térben, ahol az ember mint földlakó be szeretne illeszkedni ('to dwell'). Egy modern térben viszont, ami teljes egészében otthonossá kíván válni, a hinta funkcionálhat egy extra elemként, ami pedig ebben az esetben teljességet varázsolhat.

Hogy érezted magad a fotozáson, a ruhákban?

A DAIGE kollekció darabjai is pontosan ezt az érzést keltették bennem. Nem csak esztétikájukban, hanem tapintásukban és színeikben is. Érdekes volt találkozni újra ezzel az érzéssel ruhadarabok által. Olyan volt, mint amikor először kipróbálhattam az első elkészült hintámat.

A saját stílusod is izgalmas, sok merész színt használsz főleg sminkben. Mesélj erről is egy kicsit nekünk!

Amíg vidéken éltünk nem sok lehetőségem volt a divattal összeismerkedni, ellenben rengetegféle zenei műfajba bele tudtam szeretni hamar, az idősebb testvéreim által. Amíg a punk, rock, reggae, indie korszakokon mint rövid időn belül végigmentem, addig váltogattam a színeket amiket hordtam, már annyira, amennyire csak tudtam. Nyilván az, hogy ennyire közel voltam a természethez, ezt csak segítette. Úgy éreztem már akkor is, hogy az önkifejezés az öltözködésben egy természetes dolog, és ebben a szüleim sem gátoltak meg. Hordtam pirosat zölddel, sárgát rózsaszínnel, és mindent ami miatt bűnösnek tarthatnának a mai divat világában. Bár talán manapság megint a legfurcsább színkombinációk vették át a hatalmat. A későbbiekben miután felkerültem Pestre persze átragadt rám is a 'minimál' stílus, és éveken át csak feketét vagy csak fehéret kezdtem viselni. Sosem tudtam sok mindent a sminkelésről, de elkezdtem kísérletezni pár éve a színes sminkekkel és akkor vontam be újra a régi kedvenc élénk színeket az életembe. Végül mára már úgy érzem megtaláltam a tökéletes módját annak, hogyan kapcsoljam össze a vidéki és a városi énem. Most már ezekkel a kis trükkökkel teljességében ki tudom fejezni magam az öltözködésemben is.

View this post on Instagram

#sundress @daigeworld

A post shared by Dóra Riederauer (@dorariederauer) on

A kettős szerepek úgy látszik, fekszenek neked, nemrég amellett, hogy te tervezted a Babé Sila Hole című klipjében látható gubót, egyszerre rendezőként is debütáltál. A videót eddig 62 ezren nézték meg a Youtube-on, ami jó erős kezdés egy rendező számára. Valóban ez az első munkád rendezőként? Milyen folyamatok előzték meg ezt a karrierirányt?

Ugyan a Hole valóban az első rendezésem volt, már 8-9 éves koromtól fogva 'szerelmes voltam' a videóklipbe mint műfaj. Tulajdonképpen azóta, mióta először láttam egy klipet. Mivel már 5 éves koromban elkezdtem énekelni és zongorázni, a zenével mindennapos kapcsolatot ápoltam. S amikor megláttam, hogy a dalokat el lehet mesélni egy ilyen típusú vizuális segítséggel, teljesen le voltam nyűgözve. Ilyenkor megfordulhat az ember fejében, hogy akkor miért nem rendezést tanultam, de erre van egy könnyű válaszom: Úgy éreztem ahhoz, hogy magabiztosan rendezhessek bármit is, előbb a térrel- mint fogalom kell megismerkednem, hiszen minden a térben történik. Számomra a tér az az elem, ami összeköt minden szakirányt és különböző kreatív munkát. A térben válik egésszé egy design objektum- de egy grafikai munka is, hiszen az is kézzel fogható - vagy legalábbis szemmel érzékelhető dologgá alakul, ami perspektívába, környezetbe ~ térbe kerül és atmoszférát képez.

Öt év után nemrég költöztél haza Amszterdamból. Hogy látod, itthon folytatod? Mik a terveid mind vizuális művészként, mind rendezőként? Hogyan kapcsolódik számodra össze ez a két, külső szemmel nézve különbözőnek tűnő szerep?

Egyetem után úgy gondoltam maradnom kell Amszterdamban, hogy a diploma show sikerei után esetleg megkíséreljem azt hogy elindulok a saját ötleteim útján, egy freelance vonalon. Azonban az anyagiak, és az emberi felszínességbe való sokadik ütközés végül mégis az otthon irányába fordított. Továbbá a ráébredést követően, miszerint a rendezés is érdekel, úgy éreztem azzal, oldottabb hangulatban, kevesebb szorongással a saját környezetemben kéne összeismerkednem. Itthon, az anyanyelvemen, már ismert tereimben olyan kreatívokkal tudnék együtt dolgozni és tanulni tőlük, akiknek már jól ismerem a munkásságát. Ez hatékonyabbnak és hívogatóbbnak tűnt, mintha kint maradtam volna. Számomra a rendezés maga a vizuális művészet. Tudom, hogy Magyarországon még egy kicsit rizikós ilyen kijelentéseket tenni- vegyíteni a különböző a művészeti irányzatokat, hiszen mindenki szakmájukban kiélezett profikra vágyik. Ezt úgy értem, hogy itthon még mindig egy kicsit érezhető a 'szakma' szó súlya. Ellenben én úgy gondolom, hogy aki tud a kezével alkotni, az ki tudja magát fejezni szinte bármilyen platformon és médiumban. Az akadémián elvárás volt, hogy egy projektet az elejétől a végéig mi manageljünk. Ezalatt azt értem, hogy ha például az volt a feladat hogy egy installációt tervezzünk ami később kiállításra kerül, akkor a koncepció kitalálásától kezdve a gyártáson és kiállítótér kiválasztásán át a mű dokumentációjáig minden egyes kreatív mozzanatot nekünk kellett megterveznünk. (Tekintve hogy ezek közül a lépések közül mindegyik maximális precizitást igényel.) Ez a fajta hozzáállás berögződött nálam, és talán ez is inpsirált arra, hogy mindig több szempontból meg tudjak és meg is akarjak közelíteni egy projektet. Barbival itthon a klip készítési folyamata például szinte zökkenőmentesen és csodálatos nyitott hangulatban és összhangban zajlott. Nem csak azért, mert már ismertük egymást, hanem azért is, mert érezhető volt az alkotóvágy és az elhivatottság mindkettőnk részéről. Támaszkodtunk egymásra minden lépésben. Persze voltak emberek, akiket akkor ismertem meg és bekerültek a projektbe, és szinte mindenféle gátlás nélkül velük is tökéletes összhang alakult ki. Szeretném ezt a kollaboratív hangulatot a további munkáimban is megteremteni.

Ha jól tudom, az Őrségből származol. Mi a legklasszabb abban a régióban? Mit csináljunk mindenképp, ha ott járunk?

Igazából Budapesten születtem, és a szüleim is Pestiek, de találkozásukkor együtt megálmodták a vidéki életüket. Mint kiderült, mind a ketten sokat olvastak az Őrségről mind irodalomból és tájékoztató jellegű írásokból is. Az álmuk valóra vált, amikor közös kalandozásuk alatt megtalálták a tökéletes telket egy romházzal: A ház, ami a mai napig az elsődleges otthonom. Ha az Őrségben jártok, mindenképpen kiránduljatok a Kerka patak mentén, illetve a különböző 'szer' végződéssel ellátott falvak körül. Egyetek dödöllét, és kóstóljátok meg az életelixír hatású tökmagolajat. Nemezeljetek, szőjetek és látogassátok meg Tóth Istvánt Kercaszomoron, aki megtanít íjat készíteni. Talán a legkülönlegesebb dolog számomra az Őrségben az az, hogy a vidéki élet amolyan költői, s egyben intellektuális verzióját biztosítja. Az ott élő emberek mind meglehetősen hagyományőrzőek, s magas szintű tudással rendelkeznek mindenről ami a környezetükben fellelhető, legyen az; erdőismeret, tökmagolaj készítés, kópic kötés, vagy akár gyógynövényismeret. Csak remélni tudom, hogy idős koromra jómagam is fel leszek ruházva hasonló mennyiségű és minőségű tudással az Őrségről és ~ az életről.

Mi az a kedvenc négy design Instagram oldalad, amit mindenkinek be kellene követnie?

Amiket mindenképpen követni kell, azok a Dezeen holland online építészet és design magazin oldala, Olafur Eliasson stúdiójának oldala, a Oneofakind inspirációs ömlesztő oldal, illetve egy saját kedvenc, a studio Zeitguised oldala. Ez az utóbbi főleg grafikai, de felettébb inspiráló a munkájuk stílusa.

View this post on Instagram

Robert van der Hilst: Cuba (1987)

A post shared by greg (@oneofa___kind) on

Interjút készítette: Virág Zsófi
Fotókat készítette: Földi Ádám

Read more