A rokokó buja inspirációs világa
Az Rocaille kollekciót a francia királyi udvar, a rokokó időszaka, a libbenő alsóneműk, frivol romantika és organikus formavezetés inspirálta. A rokokó életérzését tökéletesen illusztrálja Fragonard híres Hinta című festménye: teljes pompában, gondtalanul hintázik az úrihölgy, selyemtopánját lerúgja, lábát az egekbe dobja. A háttérben a kőangyalok pedig szörnyülködve figyelik, hogy kihívóan tekint a udvarlóra, aki már-már aléltan lesi, mit rejt a habos szoknya. Maga Rocaille szó jelentése a francia kagyló ornamentika kifejezésből ered, ami a rokokó éra népszerű trendjére utal. A kagylók és tengeri herkenytűk megjelentek a kor épületén, festményein és tárgykultúrájában is, vetekedve a virágokkal, szalagokkal, puttókkal ésegyéb burjánzó motívumokkal . Egyértelműen nem követték a kevesebb több elvét, itt a több jobb és még több a legjobb!
A rokokó a 18. század elején született Franciaországban, és hamarosan az arisztokrácia közkedvelt stílusává és státusz szimbólumává vált. A barokk könnyed és életvidám kistestvéreként definiálták. A rokokó stílusra világos színpaletta, asszimetrikus vonalak, organikus formák jellemzőek. A művészetben egyre fontosabbá vált az intimitás és a magánélet. Ez megjelent mind az otthon díszítésének kiemelt jelentőségében, a tárgykultúrában, valamint a festészet témáiban is. A barokkban addig jellemző vallásos és történelmi, magasztos témák helyett, a zsánerképek, a hétköznapi élet örömeinek az ábrázolása és a buja szerelem vált közkedveltté. Míg addig a meztelenséget csak mitikus alakokon ábrázolták, most már a szomszéd márkinő intim élete sem volt továbbra titok!
François Boucher: A Female Nude Reclining on a Chaise-Longue
“A rokokó egyik gyakori témájában, a pásztor képekben az tetszik, hogy egy olyan túlzott idillt mutatnak be, ami igazából teljesen irreálisnak tűnik, hiszen a hatalmas selyemruhás hercegnők és hercegek vannak megfestve, amint épp őrzik a teheneket a szabadban, felszalagozott spánielek társaságában. Talán azért vonzott ez engem most különösen, mert én is épp ilyen furcsa extremitásokat éltem át az elmúlt időszakban, bezárva a lakásba. Onnan, hogy egyes napokon teljes pompámban indultam a helyi kisboltba, már csak egy apró ugrás volt az a gondolat, hogy ha egyszer lesz még alkalmam kijutni a természetbe, majd én is piknik kosárkával, báránykák és kutyák társaságában, pont ilyen nagyszerű ruhákban fogom ezt megtenni.”
Melinda
Jean-Honoré Fragonard: Pastoral